Tiszteletbeli tag: Prigli Éva

Prigli Zsuzsa_BEMUTATKOZÁS 2013

Vörös Gyuláné Prigli Éva 1950. február 13-án született Zamárdiban.  Az általános iskolát is itt végezte, majd a siófoki Perczel Mór gimnáziumban érettségizett 1968-ban.

A szegedi tanárképző főiskolára jelentkezett magyar-történelem szakra. Édesanyja közbe jött betegsége miatt dédelgetett álmát, hogy taníthasson, fel kellett adnia. Helyben kellett munkát keresnie. Így került első munkahelyére a Magyar Tenger termelőszövetkezethez, mint bérszámfejtő. Időközben férjhez ment, majd az évek során három gyermeke született. A munka mellett könyvelői képesítést szerzett, majd több munkahelyváltással és a tevékenységekhez szükséges szakmai képesítések megszerzése után saját panziót nyitott, aminek a vezetését felnövő gyermekei vettek át.

2012-ben a Hungaropharma zamárdi üdülőjének vezetőjeként ment nyugdíjba.

Éva így vall magáról:

Mindig is szerettem emberek között lenni, ügyes–bajos dolgaikban segíteni őket. Szeretem a közösségi munkát, a nemes célok elérésére mindig kapható vagyok.

Még gimnazista koromban kezdtem el írogatni. Majd egyre több verset, elbeszélést írtam meg. Ezek a versek és írások a helyi Hírmondóban jelentek meg, és elhangzottak a városi, nemzeti ünnepeinken.

Tagja vagyok a Versolvasó körnek, 2013-tól a zamárdi Berkenyekörnek. Nyugdíjasként szeretnék elmélyülni az írásban, a verseken, novellákon kívül meséket is írni, hogy unokáim és más kisgyerekek is olvashassák.

Prigli Éva: Krizantém

Őszi kertek szép virága,
ritkán kerül a vázába.
Sárga-fehér szín pompázik,
novemberi szélben fázik.

Holtak hűséges virága,
sírhalmoknak titkon vágya.
Míg a napfény simogatja,
sírhalmokat betakarja.

Őrzi holtak békés álmát,
virágszirma virág párnát
terít gyertya rőt fényében,
s illatár bódít az estében.

Olyan, mint kegyes királynő,
ki botlásért engesztelő.
Kora fagyos hajnalon,
krizantém sír árva hantokon.

2010.

Prigli Éva: Téli erdő

Ropog a láb alatt a hó,
havas fákon itt-ott fekete holló.
Zúzmarás bokrok, mint fehér csipkék,
csillognak a fényben, s az ég tintakék.

Jégcsapok csüngnek az ágon,
mint üveg rudacskák, a szobai csilláron.
Mindent betakart a hódunna,
az erdő téli álmát alussza.

Erdei tisztáson szarvasok, őzek,
etetőkbe tengeri, széna kerülnek.
Nini! Ott egy vaddisznócsapat!
Habzsolják a szemet: Ó, milyen jó falat!

Ha süvit, fúj a hideg északi szél,
erdő menedékében nem árthat a tél.
Mély szurdokban, fenyő lombok alatt
téli vackot készít a vad magának.

Élet támad a hófödte dombon,
gyerekek csúsznak le a szánkón.
Nevetésük megtöri a téli csendet,
elűzi a borongós kedvet.

Most még zord, fagyos az idő,
de majd eljön a tavasz, a télűző.
Nemsokára megváltozik a világ,
megjelenik a tavasz hírnöke, a hóvirág.

2001.