Olyan emberrel találkoztunk a Közösségi házban, aki egészen biztosan nyomot hagyott a Földön.
Mert már olyan ritka, mint a fehér holló.
Kivételesen nagy tudással, széles látókörrel, ezernyi tapasztalattal rendelkezik, mint az a mondandójából azonnal kiderült.
Emellett esze ágában sem volt bemutatkozása elejére biggyeszteni számtalan elismerő „címeit”, mint azt oly sokan teszik.
Érezni lehetett, hogy bár jól estek neki, mikor megtisztelték vele, de semmiképpen sem érzi értékmérőnek, nem ettől teszi függővé azt, hogy ér e valamit a viselője, avagy csak díszes ruhaként tetszeleg benne.
Az életrajzát röviden egyik Berkenye kör tag olvasta fel. Olaszországban kapott lovagi címe említésekor valami olyasmit fűzött hozzá, hogy az olaszok mindig hajlandók egy pohár bort, és egy lovagi címet adni bárkinek.
Megragadó a szerénysége. De a tudást nem lehet elrejteni alá, és nem is kell. Átragyogott végig, az előadása alatt. Lekötötte a figyelmet. Érdekes, fordulatos, változatos módon ismertette mondandóját.
Amellett, ami szintén nagyon ritkán fordul elő, velem legalábbis, hogy nagyon sok mindent meg tudtam jegyezni belőle.
Azt kell mondjam, hogy sajnos kevés ilyen emberrel hozott össze a jó sorsom.
Aki odafigyel amikor bemutatkoznak neki. Figyel a másik mondandójára úgy, hogy közben ne érezze sem azt hogy sürgetve lenne, sem azt, hogy érdektelen.
Az igazi intelligens ember minden jegyét hordozza. Örülhetnek azok a középiskolás diákok, ahol még oktat.
TANÁR. Olyan tanár, aki úgy képes átadni a tudása legjavát, hogy a diákjai nemhogy nem unják, de élvezik is. Emellett példaként képes előttük állni. Biztos vagyok benne.
Köszönöm az élményt prof. Szabó Győző tanár, előadó, a Római Magyar Intézet volt igazgatójának, aki 1941-ben született. És milyen jó, hogy születtek ilyen emberek.
Remélem még fognak is.
Prigli Zsuzsa
